Ismét egy munkám, amit imádok! Imádok fotózni, ezt már tudjátok, de azt is imádom, amilyen emberekkel, családokkal megismerkedhetek a fotózások során. Orsiék lemaradtak az újszülött fotózásról, mert kettőt pislogtak és Boti már igazi nagyfiú lett, viszont még egy éves kora előtt mindenképp szerették volna megörökíttetni közös pillanataik, ezért felkerestek.

Orsi izgult, hogy Boti egy idegen stúdióban, ráadásul egy idegen nőszeméllyel, aki hatalmas fekete masinát tart a kezében, hogy fog viselkedni, de izgalomra semmi ok nem volt. Boti nagyon hamar feloldódott és hatalmas, csibészes mosolygásokkal jutalmazta, amikor Mickey-egér hangon kiáltoztam neki. :)

A fotók magukért beszélnek, sugárzik belőlük az a harmónia és szeretet, ami a levegőben végig tapintható volt. A képek nagyon vidámak és otthonosak lettek, bátran ajánlom minden kisgyerekes családnak a stúdiós fotózásokat, mivel a fényviszonyok, falszínek, berendezés, a tér nagysága, mind-mind segíti az igazán profi fotók elkészülését (nem lóg be sehol egy otthoni zsinór, egy nem odavaló tárgy vagy nem rontja a képeket egy esetleg sötétebb szoba, fénytelenség vagy a kisebb tér).

Sokan ódzkodnak a stúdiótól egy pici babával, mert félnek attól, hogy hogyan fog viselkedni egy idegen helyen, a hisztimentességet az otthon nyújtotta nyugalomtól remélik. Erre az elméletre ezek a képek is rácáfolnak. Nem attól lesz egy baba nyugodt a fotózás során, mert otthon van (tudnék mesélni épp elég sztorit az otthoni hisztikről J), hanem attól, hogy megteremtem együtt a szülőkkel azt a hangulatot, amiben mindenki jól érzi magát. Nem erőltetek semmit, az elején bohóckodunk, „bemelegítünk”, és ha már bezsebeltem az első mosolyokat vagy puszidobálásokat, akkor kezdjük a munkát. Ez valamelyik babánál 10 perc, valamelyiknél több, de nem vagyok az a feladós fajta.. :)

Ebben az esetben nem sokat kellett tennem ahhoz, hogy Botival közös selfie-t készítsek, úgy, hogy az ölemben ül. Imádta a légkört, a környeztet, a kamerát és nagyon remélem, hogy engem is. Több szettben fotóztam a családot, így nagyon változatos képek születtek, vannak kicsit elegánsabb és totál otthoni feelinges képek is.

Fontos, hogy a szülőkkel is megtaláljam a közös hangot, de ez Orsi és Dani esetében nehéznek egyáltalán nem volt mondható. Sőt, kiderült, hogy egy utcára laknak tőlem, úgyhogy nagyon remélem, hogy hamarosan egy tavaszi madárcsicsergő séta erejéig csatlakozhatok hozzájuk és Botihoz,  becenevén kismókushoz.

A fotózás helyszíne a WhiteNight Stúdió volt.

Köszönöm Mókus család a megkeresést, az élményt és ezeket a képeket!

2 Comments